Történelmünk
Általános tartalom
A Porva falunevet, már egy 1086-os keltezésű oklevél is említi. Ebben az oklevélben Purua, mint határnév szerepel, a bakonybéli bencés apátság birtokainak összeírásakor. Feltételezhető tehát, hogy a község már a XI. században létezett, és délszláv lakosai voltak. Bizonyítja ezt az, hogy a Purua szó délszláv nyelven erdei irtást jelentett. Bizonyos az is, hogy a település korán elmagyarosodott. Ezt a feltételezést egy Porván kelt oklevél bizonyítja, mely még a pálos monostor megalapítása előtti időkből származik. Az oklevél így említi Porván lévő kápolnát: „Capella is honoren S. Hemerici vocota is Porva in Bokon”. Ez magyarul azt jelenti, hogy „ A bakonyi Porván Szent Imre herceg tiszteletére emelt kápolna”. A kápolnát V. István király 1261-ben a pannonhalmi bencéseknek adományozta.
Ha még jobban visszamegyünk az időben, bizonyossá válik, hogy Porva már korán lakott település volt. Ezt bizonyítják a Porva környékén lévő halomsírok, melyekről a nagy kutató Rómer Flóris is írt. A halomsírokon túl bronzkori tárgyak is előkerültek a település kül - és belterületén, melyek bizonyítják, hogy a Római Birodalom idején már lakott volt a település.
Árpád fejedelemsége alatt a Bakony fejedelmi vadászterület volt, ekkor települtek ide magyarok, és hódoltak be a szláv nyelvű népek.
Porvát V. István a pannonhalmi bencéseknek adományozta, mely adománylevél ma is megtekinthető a pannonhalmi bencés levéltárban.
Porvát, Zsigmond király 1398-ban a Garáknak adományozza, akikről majd később a Szapolyaiakra száll. Szapolyai Orsolyát itt temették el Porván, vörösmárvány síremléke ma is megtalálható a templom falán. A síremlék, mint a kora reneszánsz egy különösen figyelemre méltó remeke, ismert és becses műemléke a falunak a mai napig.
Sírhelyét jelöli egy, a templom szentélyének É-i oldalfalába falazott 2 méter magas és 95 cm széles vörös márványlap, melynek közepét a Pernesziek vésett féldombor családi címere foglalja el.
A porvai templom, ahol a síremlék található, műemlék. Maga az épület gótikus, szentélye azonban barokk stílusban épült. A templomot 1782-84 között építették.
1436-ban Gara Miklós nádor letelepítette a pálosokat Porván. Mivel időközben Gara Miklós meghalt, másodszülött fia, László fejezte be apja művét, és a Szentléleknek szenteltette a monostort. A monostor gyorsan fölépült és a pálosok beköltöztek új rendházukba, amelyet ők Sarlós Boldogasszonyról, Gara László kérésére azonban a Szentlélekről neveztek el.
A porvai pálosok életéről jóformán semmi adat nem maradt ránk.
Annyit tudunk azonban, hogy a törökök elől a pálosok elmenekültek és soha többé nem tértek vissza Porvára. Monostorukat a törökök teljesen feldúlták. Helyére 1782 és 1784 között római katolikus plébániatemplom épült.
Mikor Rákóczi hadba hívta a népet, Porváról senki sem állt zászlaja alá. A pápai pálosok által betelepített lakosság németekből állt, mind római katolikus vallású volt. A telepítés Morvából és Ausztriából történt. A falu házai szegényesek, agyagból épültek. Porván az uralkodó nyelv a német maradt, hiszen csak néhány család beszélt magyarul.
Határát 1800-ban mérték fel először. Ekkor a falu az Eszterháziak cseszneki uradalmához tartozott. A falunak három malma volt. A faluban 30 jobbágy, 41 házas és 28 ház nélküli zsellér élt. Az iparosok száma 11.
1869-ig megháromszorozta népességét. A századforduló előtti években azonban feltűnően megfogyatkozott. Sokan mentek Amerikába.
Az I. Világháború kitörése után az élet még nehezebb lett, a férfiakat behívták katonának. Sok ember hősi halált halt, mire a háború véget ért 28 emberrel lett kevesebb a falu lakossága.
Porván 1919. március 23-án alakult meg a direktórium. A porvai direktórium kapcsolatban volt a zircivel, melytől sok segítséget kapott. A Tanácsköztársaságot követő időszakban a lakosságra gond, nyomorúság szakadt. Mivel a föld továbbra is a nagybirtokosok kezén maradt, a lakosság egy része elszegődött cselédnek vagy elköltözött a faluból.
Később a Volksbund-mozgalom szított ellentéteket a község lakosai között, és sok ember megtévedve a németek oldalára állt.
Porvát 1945. március 23-án „szabadították föl” a 3. Ukrán front katonái.
1955-ben megalakult az Új Élet TSZ. 67 taggal, akik 394 holdon gazdálkodhattak. Az állatállományuk kielégítő volt, de a mezőgazdasági gépek hiányoztak. A Tsz. 1957-ben feloszlott. 1958-ban újra megalakult Új Alkotmány néven. 1961-ben egyesült a borzavári és a tündérmajori szövetkezettel.
Ezektől az évektől kezdődően a falu infrastruktúrája jelentős fejlődésnek indult. Aszfaltoztak, létrehoztak egy törpe vízművet. Felépítettek egy postát, amely mára már nem üzemel, mivel Porva kis lélekszáma miatt a mobilposta szolgálat által van ellátva. Felépült egy művelődési ház. A művelődési házhoz egy könyvtár is tartozott. Ezekben a helyiségekben zajlott a ’90-es évek előtt a kulturális élet a községben, itt minden fiatal talált magának szórakozási, művelődési lehetőséget.
A ’60-as években épült a tűzoltószertár. A 90-es évek elején kiépítették a telefonos hálózatot és a szennyvízhálózat, majd ugyan ezen évtized végén a gázvezeték hálózat is teljesen kiépült a faluban, bár a falu lakosainak többsége mégis fával fűt az erdők közelsége miatta, ahol még mindig folyik a fatermelés.
A község kiváló természeti adottságokkal rendelkezik. Minden oldalról erdők veszik körül. A falu határától nyugatra található a Kőris-hegy, melyen légiforgalmi irányító központ van, hiszen Porva felett jelentős légi forgalom bonyolódik le.